Azért, mert órabérben szeretnél dolgozni, de nekem a te órád, időd semmit nem ér. Nem ér annyit, hogy fizessek érte, nemhogy nyugati béreket, de egy fillért sem.

Tudod miért?

A te időd neked érték. A te homokórádban peregnek a szemek, nem az enyémben. Neked telnek a napjaid, míg arra vársz, hogy valaki fizessen azért, mert besétálsz a munkahelyedre és kihozol a napodból pont annyit, hogy még ne rúgjalak ki. A gond csak az, hogy rajtad kívül még ezrek gondolkoznak így, és ezért válogathatok. Te ezzel a felfogással csak azt éred el, hogy pont annyit fizessen neked valaki, hogy még ne menj el.

Tudod mi a szempont?

Az egyedüli szempont az, hogy te az idődet el tudod-e nekem adni. Tudsz-e érvet mondani arra, hogy a te időd ÉRTÉK, amiért nekem megéri fizetni, akár nyugati béreket is. Ha valaminek értéke van, akkor van viszonyítási alapom, hogy jó döntést hozzak, de az órák, csak órák...

De tudod mit?

Ne add el nekem az időd, hanem tartsd meg magadnak és gazdálkodj vele kedved szerint. Ha úgy érzed már van ÉRTÉKE számomra is, akkor dolgozzunk együtt és hozzuk ki a kettőnk idejéből a maximumot. A kérdés csak az, vajon mikor tudsz túllépni a saját korlátaidon és nem robotként gondolni magadra?